Az irodám előtt álltam, becsuktam a szemeim, s élveztem, hogy a tavaszi napsugár melegen süti az arcom. Április vége volt. A hűvösebb napok után igazán jól esett egy kis napsugár, még ha egy kis szellő borzolta is a vállamig érő hajam.
-Ráérsz egy kicsit- kérdezte Eszter a szomszéd utazási iroda munkatársa. Kicsit megijedtem, mert elgondolkodtam ezen a gyönyörű napon, hogy nyáron szeretnék elmenni egy tengerpartra, mivel meg akarok tanulni végre búvárkodni.
-Képzeld el, hogy ma visszamondtak egy utat Madeirára, egy hetes búvártanfolyammal egybekötött nyaralásról. Nem akarsz elmenni, most féláron megtehetnéd, s ha jól emlékszem búvárkodni is meg akarsz tanulni.- szólalt meg csengő hangján. Lassan egy hónapja, hogy szakítottam a barátnőmmel, ahogy ránézetem Esztire elgondolkoztam azon, hogy milyen kár, hogy már van vőlegénye.
-Nem is lenne rossz-mondtam, hisz az következő időszakban a munkatársaim is el tudják vinni a folyó ügyeket.
-Mikor kellene indulnom?
-Holnap reggel 7 órakor indul a repülőgép liszaboni átszállással.
-Ez komoly? Hát nem is tudom.
-Dönts gyorsan, mert addig nem teszem fel a netre!
-Te leszel a csoport kísérője? - kérdeztem, mert ez nagy lökést adott volna a döntésemhez.
-Nem sajnos nem én- volt a válasz, amit nagyon sajnáltam.
-Ha adsz egy órát megszervezem a helyettesítésemet - válaszoltam, meghagyva a visszalépés lehetőségét magamnak. Átgondoltam az elmúlt hónap történéseit, azt hogy új életet kezdtem, leszoktam a dohányzásról, többet sportolok, kondizom, szingliként vadászgatok, eddig minden eredmény nélkül, ha csak nem számítom azt a néhány egy éjszakás kalandot. Hátha találkozom az egy hét alatt egy jó kis nekem való nővel, elképzelhető, hogy egy búvártanfolyamra jönnek egyedülálló csajszik is..., akik nem a molett kategóriából kerülnek ki... Döntöttem, utazom!Másnap délelőtt 11.30-kor elkezdtünk ereszkedni Funchal repterének leszállópályájára, amit senkinek sem kívánok, mert az a tengeren van, hatalmas oszlopokon áll, s óriási volt a szél, melyet a Golf-áramlás okozott. A repülőn már nyitott szemmel utaztam, mert szerettem volna kiválasztani a leendő áldozatomat, s voltak biztató jelek az ismerkedésre... Gyönyörű tengerre nyíló, medencés hotelben volt a szállásunk, én egyedül kaptam egy kétágyas szobát, mivel a lemondás két személyre szólt. Az erkélyem a fekete sziklás tengerpartra nyílt, 35 fokos volt a meleg, de a tenger felől érkező szél teljesen elviselhetővé tette a hőséget. Ebéd után megbeszélést tartottak a búvároktatáson résztvevőknek egy koktél kíséretében. Reméltem, hogy itt már fürdőrucikban fognak pompázni a csajok. Már 5 perccel a megbeszélt időpont előtt ott voltam, mert szerettem volna első lenni, hogy mindenkit szemügyre vehessek. A csoportunk vezetője bemutatta nekem elsőként a búvároktatónkat, aki egy kb. 180 magas kisportolt, izmos testű madeira-i nő volt. NŐ!!! És nem is akármilyen. Hosszú barna haj, lófarokban hordva, igéző barna szemek, feszes cickók, karcsú derék, kerek izmos popsik, hosszú lábak. Ilyennek képzeltem el egy Nőt magam mellett. Kezet nyújtottam, viszonozta, s hosszan, talán túl hosszan is fogtuk egymás kezét, miközben szemeink egymásba tapadtak. Kábulatunkból a csoport többi tagjának érkezése riasztott fel minket.
Évek óta foglalkozom kedvenc sportom oktatásával. Egy-két hétre érkező turistáknak igyekszem megmutatni a könnyűbúvár sport minden gyönyörűségét...ez persze lehetetlen vállalkozás, hisz minden egyes merüléskor új és újabb dolgot fedezek fel, amiért azt mondom, nagyon jó ezt csinálni...de az egy hét elég arra, hogy ízelítőt kapjanak belőle, hogy évről-évre visszatérjenek, vagy erre a csodálatos szigetre, vagy a világ más búvárparadicsomába.
VálaszTörlésAz előzetes becslés szerint ebben a csoportomban öten lesznek, két házaspár és egy egyedül utazó férfi. Összekapom a papírkáimat a bikinim fölé felkapok egy rövidnadrágot és belépek a szálloda kerti bárjába, ahol az eligazítást tartom és megismerkedek új tanítványaimmal. Pár perccel korábban érkezem, még csak az idegenvezető van ott egy férfival beszélgetve.
Amint észrevesznek, mosolyogva köszöntenek. Kezet fogok a jóképű, magas, izmosnak tűnő férfival és engedném el a kezét...de nem tudom....különös érzés kerít hatalmába, egyszerűen...hülye érzés...hirtelen eszement melegem lett keze érintésétől. Fogva tart két szeme, mozdulni sem bírok. Akkor rebbenünk szét, amikor a két házaspár ismegérkezik. Kezdem a megbeszélést, hátamban érezve az idegenvezető hölgy nagyon cinkos tekintetét....és két mellem között azt az igéző gyönyörű kék szempárt....
-Már ma délután kezdjük az elméleti oktatást, másnap délelőtt folytatjuk, így ha mindez megvan, holnap délután már a szálló erre kiképzett tengervizes medencéjében ki is próbáljuk, amit tanultunk. Holnapután pedig két napra usgyi a tenger...-mondom nekik-mielőtt kezdünk, kérem fáradjanak a bárhoz és fogyasszanak el némi frissítőt. Sok dolgunk lesz ma délután.
Türelmetlenül vártam már a négy órát, de nemcsak azért, hogy megismerkedhessek a búvárkodással, hanem mert amióta megláttam Őt, Viannét, másra sem tudok gondolni, csak rá.
VálaszTörlésMegbabonázott az a természetes szépség, ami a legritkább kincse egy nőnek. Nem volt rajta smink, nem voltak betanult pózai, olyan volt, olyan természetes, mint a gyönyörű természet.
Ahogy megpillantottam, ismét egymás szemébe néztünk, de rögtön kezdődött a foglalkozás, s ott már mind az ötünkre kellett figyelnie.
Megpróbáltam minden hasznos információt megjegyezni, de időnként erőszakkal kellett a figyelmemet a palack használatára irányítanom, mert az járt az eszembe, hogy miként fogom az oktatás után elhívni Viannét egy közös programra.
Amint befejeződött az előadása, Vianne úgy intézte, hogy mellettem jöjjön a szálloda bejárata felé, s legnagyobb meglepetésemre megszólított.
-Nincs kedved velem jönni futni a tengerpartra? Gyönyörű a táj amikor elkezd szürkülni.
-Természetesen szívesen Veled tartok, de ennek egy feltétele van, ha az asztalomnál vacsorázol.
Egy ártatlan mosoly volt a válasz, és egy alig érzékelhető bólintás.
-Akkor hétkor a hallban megfelel?-kérdezte, s már el is tűnt a szálloda forgatagában.
No, első része lement az elméletnek. Hát nem mondom hogy egyszerű úgy oktatni, ha az egyik tanítvány...hogy is mondjam...nem hagy hidegen...Le kell vezessem a felgyülemlett feszültséget, de a csuda se megy egyedül...kóstolgassuk meg a szépszemű vendéget...mit szól egy kis sporthoz a sok ülés után.
VálaszTörlés-Nincs kedved velem jönni futni a tengerpartra? Gyönyörű a táj amikor elkezd szürkülni.
-Természetesen szívesen Veled tartok, de ennek egy feltétele van, ha az asztalomnál vacsorázol.
Hmm, ez jobban alakul mint gondoltam...talányos mosoly, apró bólintás
-Akkor hétkor a hallban megfelel?-kérdeztem és már húzok is.
Nem sokkal később futófelszerelésben érkezem a találkahelyre, és...pontos a pasi, nem késett el! Rövidnadrágban, normális futócipőben vár....Indulunk. Finom idő van ma este, már nem olyan nagy a forróság, igazán ideális egy kis futásra. Felveszem a szokásos tempómat, ami nem lassú, de úgy látom, kényelmesen tartja...gyakran kapom őt azon, hogy néz...lopva rám sandít oldalról...pillantását szívesen viszonzom. A ritmus beállt,már a lábaink visznek minket előre...így lehet gyöngyörködni a tájban...no meg egymásban...jóképű ez a pasi, kedvemre való. Nem lenne ellenemre egy hetes kaland vele-gondolom...de a gondolatba bele is pirulok, és gyorsabb ütemre kapcsolok.
Mindketten pontosak voltunk Vianne egy fehér ujjatlan testre simuló pólóban, egy alig valamit takaró sortban volt.
VálaszTörlésEgymásra nézünk, és elindulunk. Rég futottam már, de minden megerőltetés nélkül tudtam tartani a tempót, sőt még a tájat is tudtam figyelni közben.
De a szemem többször akadt meg rajta, látom, hogy észreveszi, de nincs ellenére a tekintetem.
Vajon mire gondolhat?
Talán Neki is én járok a fejében, Ő is a folytatás lehetőségén gondolkodik?
Az élet besegített nekünk... Amint Őt néztem és arra gondoltam, hogy mi lesz vacsora után, jött az úton egy szikla, amit nem tudtam kikerülni, sé elbotlottam.
Vianne el akart kapni, de ez nem sikerült neki, és mindketten a földre estünk.
Esés közben úgy fordultam, hogy én essek a homokba, és Ő rám.
Egymásra néztünk, jót nevettünk, és nem mozdultunk a sorsnak köszönhető helyzetünket kihasználva.
Végigsimogatta a fejemet, lesöprögette arcomról a homokot.
A kezét az arcomon hagyta, rám nézett hatalmas őzike szemeivel, rám hajolt, és izzó csókban forrt össze az ajkunk...