2009. január 30., péntek
Fotómodell ápolónő - Erato, Vianne
EU-s támogatással hoztam létre, és ma készítjük el Pest megye legjobb fotósával a bemutatkozó portfóliónkat.
Gábor a kórház személyzetéből választotta ki a legalkalmasabb fotóalanyt, aki amellett, hogy a főnővérem, egyben 5 évig fotómodellként is dolgozott.
Amikor kiválogattam a személyzetet nagyon ügyeltem a külsőre, hisz nálam mindennek, így a személyzetnek is a gyönyört, a tökéletességet kell sugároznia.
Vianne, a főnővér már várt az irodámban. Mint mindig most is szolid, de sokatmondó mosollyal fogadott.
A szemeiben most is keveredett a kacérság a kéjes kisugárzással. Tudatta mindenkivel, hogy Ő a legjobb, a legszebb, a legtökéletesebb nő közel, és távolban.
Úgy éreztem, hogy megvan benne a kellő önbizalom, határozottság és magabiztonság, ami azt sugározza mindenki felé, én vagyok a sztár.
Szerintem, amióta tudta, hogy Ő lesz a klinika fotómodellje, a klinika arca, még inkább éreztette ezt a beosztottjaival, akik mind külön-külön indulhatnának egy szépségversenyen is...
-Egy kávét drága főorvos úr - kérdezte, amikor levettem a kabátom.
Velem szemben ült egy kényelmes bőr fotelben, és amint észrevette, hogy nézem, megcserélte a hosszú, izmos, de vékony lábait. Tudta, hogy észrevettem, hogy nincs rajta bugyi. Persze ezt akarta, ez nyilvánvaló volt. A fehér köpenykéjén át kirajzolódtak a kőkemény melleiből kidudorodó mellbimbói is, mintha izgalmi állapotba lennének.
Vajon milyen lehet ez a nőstény az ágyban? Vajon Ő is olyan, mint a többi plaza cica, aki ha már szétteszi a lábait, akkor azt hiszi, hogy mindent megtett a férfi kegyeiért, és utána már csak a férfinak van feladata a kielégítésében?
Gondolataimból a telefonom csörgése hozott vissza a valóságba. Gábor volt, a fotósom, aki bejelentette, hogy közlekedési balesete volt, eltört a keze, és nem tud egyhamar fotózni.
Most mi legyen?
Kész, vége.
A nyomda holnapra várja az anyagot. Mit tegyek?
Vianne segített a helyzet megoldásában:
-Főorvos Úr, ha jól tudom Ön hobby fotós, és szuper gépe van. Ön fotózik, és én segítek a beállításokban, hisz értek hozzá, öt évig ez volt a szakmám...
Kis gondolkodás után beleegyeztem, hisz nem láttam más kiutat, és az sem volt mellékes, hogy megláthatom Vianne csodás formáit...
2009. január 18., vasárnap
Urad leszek - Ördög, Démon
Trópusi éj Vianne, Angel
Végre látom a tengert.
Ez valami földöntúlian szép példánya a tengereknek. Vakítóan fehér homok, hogy napszemüveg nélkül a szemedet sem tudod kinyitni, és a víz valami meghatározhatatlan keveréke a kék és zöld színeknek. Még fél óra és ott vagyok a vízparti bérelt bungalownál. Előtte 50 méterre a part. Fölötte, mögötte a sűrű, szinte párától gőzölgő esőerdő.
Évek óta terveztem ezt az utat, végre sikerült elszöknöm a munka elől és elbújhatok, távol a világtól, az emberektől, a zajtól és a kötelező feladatoktól. Csak én és a természet, az örök barát és társ.
A legközelebbi bungalow is 500 méterre van innen egy öböl túloldalán.
Mikor innen vissza kell indulnom a városba, újabb egy évre való türelmet és nyugalmat viszek magammal.
Indulás előtt felötlött bennem, hogy nem egyedül jövök, de akivel jöttem volna, annak otthon kellett maradnia s én meg később nem jutottam volna szabadsághoz. Így marad a tökéletes embertársmentes pihenés és természet imádat.